Utólagos falszigetelések – sorozat 01

"Az épületek földdel érintkező részén fellépő károk a statisztika szerint az első helyen állnak. A behatoló víz vagy a vízgőzdiffúzió által létrejövő kapilláris nedvesség a levegő magas nedvességtartalmát, penészképződést és dohos pinceszagot eredményez. Ezenkívül a hibás szigetelés következtében rákkeltő radon gáz keletkezhet az épületben, melynek előfordulása és koncentrációja mérhető és területenként különböző."

Az 1750-es évektől 1913-ig az építészet, mint korszak, lezárult. – Erősnek tűnhet a kifejezés, de számomra igaz, ugyanis lakásépítésről írok.
A '20-as évektől átvette a szerepet az építési vállalkozás. Pontosan azt jelenti, amit ki lehet belőle olvasni.
A különbség az 1928-1941 közötti bérház-bérvilla építkezések és az 1990-től napjainkig tartó lakásépítések között az, hogy akkor még voltak mesterek és szakemberek is. Meglehet, most is vannak, ismerek is néhányat, viszont a területen kettő vonulat jelent meg, ami kifejezetten káros.
(Az 1941 és 1990 évek közötti korszak külön tanulmány, amivel nem kívánok foglalkozni ebben a sorozatban, az már bele van fűzve az elsőbe, ott íródik. Hozzákezdtem (cső és lyuk), de nagyon bízom benne, hogy meddő lesz és nem terem tovább...)

Az egyik: "minden helyiségből lakást csinálni és gyorsan eladni" – legyen az akár egy pince, vagy akár csak egy fáskamra is.

A másik: "kerül, amibe kerül, csak olcsó legyen" – hát az is, és olyan is.

"Kit érdekel?" Ugyanis már régen el is adták, van viszont olyan is, aki csak megszerezte. Összefoglalva közérthető képletként:

lakásépítés/lakáskialakítás = nyereségvágy

Szép szlogenek:

"A pincéket manapság – a modern és biztos szigetelési lehetőségeknek köszönhetően – a hobby-, vagy fitness termekhez, dolgozó-, és vendégszobákhoz hasonlóan tökéletesen ki lehet használni. Ennek előfeltétele a nedvesség ellen egységesen szigetelt és ezáltal száraz pinceszint." – Szép szlogen, de vajon igaz lesz-e ez ötven év múlva is?
Nem vizsgáztak még azok az anyagok, amiket nagy gondossággal, sok-sok laboratóriumi és kutatási munkával kifejlesztettek. Nem álltak még ötven évet a nap sugárzásának kitéve, vagy elrejtve szigetelésként szerkezeti elemek között, amelyek mozognak, ha tetszik, ha nem.
Nemrég olvastam, hogy Magyarországon évente átlagosan 260 db (kettőszázhatvan) földrengés van. Ezeket nem érzékeljük, viszont azért az épületet megmozgatják.
A "kapcsolat" szónak mindig nagy jelentősége van, mert a hibák mindig ott alakulnak ki. (Az életben is és az építésben is!)
Tehát, ha maga a föld megmozdul, akkor az épület is. Ha a föld hullámzik, akkor az épület, amelyet nem hajó módjára terveztek és építettek – lásd Parlament – tagjaiban hullámzik, lassan tönkre téve a kialakított kapcsolatokat. Ilyen kapcsolat a szigetelés maga is.Például az alap és a felmenő falak között, és ilyen kapcsolat a szigetelés-szigetelés közötti is ezek találkozásánál.

Vegyük tudomásul, hogy a beton is hajlik! Hála a Jó Istennek. Ha nem tenné, akkor azonnal, az első mozdulatra eltörne, mint az üveg ugye? Egy frászt, az üveg talán még jobban hajlik, mint a beton. Furcsának tűnhet, de gondojunk csak bele::
- Egy tábla síküveg az élére állítva sík?
- Amennyiben a lapjára tesszük és a két végét alátámasztjuk, akkor is sík?
Nem, homorú, vagy domború. Nézőpont kérdése.

Az 1940 évben beépített szigetelés ötven év alatt elporladt, tönkrement, elfáradt, létezik ugyan, de nem látja el a funkcióját.
Diffúziót enged, átereszti a vizet!
A pincéket és alagsorokat gyakorlatilag szigetelésnek szánták, ezért alakítottak ott ki szinte kizárólagosan alacsonyabb rendű helyiségeket, kiszolgálási céllal. A pince szolgálta az épületet, mert itt ki tudott párologni – megfelelő szellőztetés mellett – az épületet alulról és oldalról támadó nedvesség. Kiszolgálta az embereket, mert fáskamrák, mosókonyhák, mángorló helyiségek, tároló rekeszek voltak benne. Vannak is szerencsére még néhol.
Mindez nem volt véletlen! Pontosan tudták, hogy hosszú távon a szigetelés, mint olyan, nem versenyképes időben a használatos építőanyaggal. Kisméretű tömör tégla. Amennyiben ez valakinek újdonság, akkor nézze meg a várfalakat is. 150 évet karbantartás nélkül is ki kell bírnia! Közben még lövöldözgettek is rá, és nem is csak 150 év telt el. Karbantartják?
Már az 1600-as években rájöttek erre, sőt előbb. Tettek kísérleteket ugyan ugyan a szigetelésre, pl.: sertészsírban főzték az alapozáshoz a köveket, aztán a szükség megmondta Nekik is, hogy a zsír inkább étel. Kísérleteztek ólommal, aztán a talajban található elektrolitok megmondták, hogy abból itt is inkább csak akkumulátor lesz és a fém szépen elfogy. Kipróbálták a gumit is, erre a háború mondta meg, hogy az inkább egy stratégiai anyag, mint manapság is.

Most eme rövid bevezető után a könnyebbik utat választom kezdésnek, idézet egy barátomtól. Erőteljesen hangsúlyozom, hogy 2008 évben készült a következő leírás és a nagyközönségnek, tájékoztatási céllal.

"Falak nedvesedése, tanácsok utólagos falszigetelésre
Írta: Darabos Balázs okl. építészmérnök

Nedvességnek a lakáson belül csak ellenőrzött körülmények között van helye. Minden más bejutó, vagy keletkező nedvesség káros az épületre, az egészségre, ezért az ok megszüntetése halaszthatatlan.

A falak vízszintes szigetelése kedvező esetben építéskor szakszerűen megtörténik (ma már), ezért az újonnan épített házaknál ritkábban találkozunk ilyen hibával.
Régebbi házaknál bizonyos kompromisszumokkal el lehet fogadni a vízszigetelést, ha betölti funkcióját, még akkor is, ha az élettartama bizonytalan. Ez azért van így, mert a helyreállítása nagyon költséges eljárás, tehát csak akkor indokolt, ha már egyáltalán nem tölti be funkcióját.
A nedvesedésnek mindig vannak látható jelei, ezért könnyen felismerhető építési hiba, viszont a nedvesség forrása nem mindig egyértelmű. Ezért hozzáértő szakértőnek kell az építés, a szerkezetkialakítás körülményeit megvizsgálni és a helyreállítás módját megadni.
A vízszigetelést az egyik legkényesebb feladatnak kell tekinteni, mivel utólag csak költséges eljárásokkal javítható, ezért csak igazán hozzáértő szakemberre szabad rábízni és a munka ellenőrzésére is nagy figyelmet kell fordítani.
Nem szabad senkinek az ellenőrzést bizalmatlanságnak tekinteni, hiszen ez minden fél számára egy olyan megnyugtató kontroll, ami a számla kifizetését is elősegíti és a későbbi garanciális hibajavítás kockázatát csökkenti.
A műszaki ellenőrzési munkáim során a vállalkozók – miután megismernek – a fenti ok miatt inkább örülnek, ha szólok és javítást kérek, mert tudják, hogy figyeltem a folyamatot, és amikor nem szóltam, akkor biztosan jól dolgoztak. Persze még jobb az, ha sosem kell szólnom, mert minden pillanatban kiválóan dolgoznak.
Szinte minden építőanyag valamilyen mértékben átengedi a nedvességet, valamelyik a pára formájában, mely nyomáskülönbség hatására tud az anyagban haladni a nagyobb nyomású tér felől a kisebb nyomású tér felé, s van amelyik, kapillárisan, a hajszálcsövesség felhajtó erejével kúszik feljebb és feljebb az anyagban. A falak a leggyakrabban alulról nedvesednek. A nedvesedés mértéke nagy mértékben függhet a nedvesség utánpótlásától, a talajvíz szintjétől, vagy a csapadékvíz felszíni elvezetésétől, de olyan földalatti láthatatlan vízfolyásoktól is, mely a talajszerkezet miatt tudott kialakulni.
Alföldi térségben a magas talajvíz a kialakuló belvíz, a kis domborzati esés miatt bekövetkező lefolyástalanság eredménye. Ilyen helyeken biztosan a terepből kicsit kiemelve kell kialakítani a "száraz" padlóvonalat és kerülni kell a pince építést. Csak akkor szabad pincét létesíteni, ha nagyon nagy gondossággal talajvíznyomást is elviselő vízszigetelést tudnak készíteni! Egyébként nem!
A lejtős terepeken pedig jellemző jelenség a rétegvíz, mely a földalatti rétegek között szivárog a lejtő irányába, mely vízszivárgás sok beszivárgó csapadék esetén felduzzadhat és amennyiben az elvezetése nem megoldott, szintén terhelni tudja víznyomással pl. egy földbe ágyazott szuterén, vagy pince szintjét és a belső oldali nedvesedés szinte borítékolható.
Meg kell még említenem a csapóesőből, és a talajról felcsapódó esőből származó, lábazatot terhelő nedvességforrást, mely, ha nincs kiemelve a földszint, akkor a falat nedvesíti közvetlenül, ezért víztaszító anyagból kell ilyenkor a lábazatot készíteni, vagy bevonni.
A vízszigetelés – még utólagosan is – egy tervezendő mérnöki feladat, senki se kísérletezzen egyedül, mert úgy többe fog kerülni. Ráadásul, mivel az épület tartószerkezetét is érinti a javítás, ezért a szigetelési eljárás szakaszolásánál figyelembe kell venni az épület állékonyságát is.
Mindegyik megoldás költséges, az egyik a technológiája miatt, a másik a ráfordított élőmunka-igény miatt. Minden helyzetben más-más javasolható, ezért fontos egy szakértő mérnök bevonása. Például, ha az alapozás nem helyes mélységben és szélességben van kialakítva, akkor a szakaszos aláfalazás vagy alábetonozás módszere javasolható statikai szempontból, amivel egy időben megvalósulhat a szakaszos falszigetelés is.
A szakaszos falkibontásnál a szakaszolásnak óriási jelentősége van, ezt is tervezni kell, mert a helyreállítás frissessége miatti teherbíró képesség méretezendő feladat, tehát nagy gondosságra van szükség.
Létezik még elektro-ozmózisos eljárás, amikor a nedvesség kapilláris vándorlásának irányát elektromos feszültségnek a falba vezetésével térítik el, ezáltal annak mennyisége csökken, mely már lehet, hogy nem okoz gondot.
Másik megoldás a furatokba elhelyezett vegyszer, mely beszivárogva az anyagszerkezetbe, annak kapilláris tulajdonságait rontja, egyfajta póruszárást hoz létre, ezáltal fékezi, vagy csökkenti a nedvesség mennyiségét.
A legdrágább technológiájú, de a leggyorsabb módszert hagytam a végére: a fém (vagy fűrészeléssel műanyag - a szerk.) hullámlemez besajtolását a falba. Itt fontos, hogy tartós, lehetőleg rozsdamentes acéllal végeztessük a szigetelést. A technológia kivitelezhetősége függ a falszerkezet vastagságától, a fuga keménységétől, a megközelíthetőségtől, az épület stabilitásától is kis mértékben, hiszen ez egy mechanikai vibrációs eljárás, ahol a habarcsfuga szilárdságát kell leküzdenie a vékony de erős lemeznek, az erőt egy speciális célgép adja át a lemeznek. A nagy ellenállás miatt kis lemezdarabokkal végezhető a munka, ahol az átfedés biztosítása fontos, továbbá az, hogy ne ferdüljön el beverés közben a tervezett irány, melyet a hullámok egymásba kapcsolódása is garantál. A szigetelés csatlakozása további felületi vízszigetelésekhez fontos, tehát az ellenőrizhetőség, a kilógás mértéke a csatlakoztatás szempontjából tervezendő.
Ha nem tökéletesen folytonos egy szigetelés, akkor a nedvesség egyik útját lezárva, más utat fog keresni magának. Tehát csak kellő gondossággal érhető el a kívánt eredmény.
Magam részéről a hagyományos technológia híve vagyok, ahol csak lehetséges, azt javaslom választani, mert ellenőrizhetőbb a szigetelés minősége, hosszú távon tartós megoldás készíthető. Az utólagos vízszigetelés síkja tervezhető módon alakítható ki, a csatlakoztathatóság a padlószigeteléssel és ezáltal a vízszigetelés folytonossága is megoldható, igaz nagyobb időráfordítást, bontást és helyreállítást igényel.
Minden nedvesedésnek vannak fokozatai, tehát nem mindig kell azonnal a legdrágább eljárást választani. Léteznek olyan úgynevezett lélegző vakolatrendszerek, melyek nedvesség- és légáteresztő képessége jobb, ezáltal a nedvesség rajtuk keresztül jobban el tud párologni, a belső nagy pórusok, pedig károsodás nélkül hosszabb távon képesek befogadni és elraktározni a párolgáskor kicsapódó ásványi sókat. Ez a nedvesedés mértékétől függően 5-10 évre is jó megoldást jelenthet, de párával terheli akár a belső teret is – hiszen kívül-belül egyaránt készíthető ilyen falszárító vakolat –, ezért a fokozott szellőztetés kiépítésére is figyelmet kell fordítani."

Én, Imling József , csak ennyit tennék hozzá: ez így igaz!